Hogy is kezdődött?

Gondoltam, a várakozás csendes eseménytelenségét megtöröm egy kis naplóírással. Talán Ti is kíváncsiak vagytok, honnan is indulnak ezek a kósza hírek a bicskei családi napköziről.
Ez az egész valahogy akkoriban kezdődött, amikor megszületett első gyermekem. Elábrándozgattam kis otthonunkat nézegetve, milyen jó is lenne, ha ez nem is a mi házunk, hanem egy családi napközi lenne....De mivel ez a mi házunk volt, és akkoriban még igen kicsi, ez csak egy ábránd maradt. De a gondolat magocskája bennem volt, és sokszor azon kaptam magam, hogy szakmai programon, napirendeken töröm a fejem. Persze ehhez tudni kell, hogy konduktorként 3 év alatti babákkal dolgoztam, és más jellegű foglalkozásokat is tartottam hasonló korosztálynak, tehát csöppet sem állt tőlem távol ez a terület.
Aztán teltek az évek, született még egy, majd egy harmadik gyermekünk is. Érdekes, de úgy éreztem, a második babánál teljesen eltávolodtam ettől a gondolatomtól, de talán mégsem véletlen, hogy csecsemő-és kisgyermeknevelő szakon kezdtem el egy felsőfokú szakképzést.
Aztán, amikor megszületett a harmadik gyermekünk, esténként folyton azon gondolkoztam, mi lenne az, amit én háromgyermekes anyaként csinálhatnék. Szerettem volna valamit teremteni. Nagyon.
Ekkor már egyre szűkösebben fértünk el otthonunkban, pláne, ha egy-két mama, papa, vagy egyéb rokon beesett hozzánk látogatóba. Megszületett a gondolat: bővítsük ki a házunkat. És míg kerestük a megfelelő tervezőt, egyszer csak halkan újraéledt bennem a családi napközi gondolata. És megint jött néhány este, amikor törtem, törtem a fejem. Majd egy viszonylag nyugodt este minden gondolatom rázúdítottam a férjemre. Beszélgettünk, számolgattunk, gondolkoztunk. Mit mondjak, a számolgatás nem növelte optimizmusunkat, láttuk, hogy kockázatos, láttuk, hogy felfordítja az egész életünket...De mi szeretjük a kihívásokat, és döntöttünk. 2012  márciusa volt. Elkezdtünk utánaolvasni, hamar láttuk, hogy családi napközit létrehozni felér egy öngyilkos merénylettel. Az állami normatívát az újonnan nyíló napköziknek megszüntették, ellenben az összes többi előírás megmaradt. De mi hittünk abban, hogy ezt valahogy akkor is megcsináljuk. És ekkor, mintegy válaszként elszántságunkra, 2012. április végén kiírtak egy pályázatot: TÁMOP-2.4.5-12/1 - "A munka és magánélet összehangolását segítő helyi kezdeményezések-Alternatív nappali gyermekellátási szolgáltatások létrehozásának támogatása" címmel.
Nos, mi akkor már tudtuk, ez lesz a mi utunk. Bár hozzá kell tennem, azért nem gondoltam, hogy ennyire hosszú út lesz, de sebaj.
Így kezdtük hát, s hogy hogyan folytattuk, a továbbiakban arról is mesélek majd. Van még időnk, hiszen most várakozunk...